Elena Gilbert

♦ ELENA (Elie) GILBERT ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ 1994. május 10. Mystic Falls ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ "Faj" Vámpír ♦ ♦ ♦Titulus: Fallen Angel♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Mielőtt vámpír lett: Kedves lány, jószívű és segítőkész. Na jó, csak félig, az viszont igaz, hogy remek barátnő. Igyekszik mindig mindent úgy csinálni, hogy a legtöbb fél jól jöjjön ki az adott helyzetből, még akkor is, ha neki ez rossz lesz. Félti azokat akiket szeret, tűzbe menne értük, akár a 7 próbát is kiállná. Amit akar azt viszont bármi áron eléri. Néha meginog a döntésben, ilyenkor ő is segítséget kér, de általában elég magabiztosnak tűnik.

Miután vámpír: Szívtelen, kegyetlen vérengző, aki képes egy olyan álcát magára ölteni, amiről nem ismerik fel. Társaságban kedves aranyos, társaságon kívül pedig ölni képes. Minden emberi tulajdonság kiveszett belőle, és nem is készül arra, hogy ezen változtasson. Még akkor sem ha mélyen ott lapul még benne valami...

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Barna derékig érő haj, barna szemek, barátságos vagy félős mosoly, halvány smink. Ruhákból az egyszerű darabokat kedveli, illetve azokat amik testhez simulnak. Sportcipő, vagy egy kényelmesebb bakancs, a magassarkúak csak bálokra rendezvényekre jöhetnek szóba. Néha egy határozott arckifejezés és mindenki tudja, hogy hol a helye.

Mostanában viszont kicsit... Nagyon is megváltozott, hiszen eléggé megváltoztatta a vámpír lét, tehát vigyázz nagyon is összekeverhető Katherine-el.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: Hogy rájönnek milyen is lett valójában.

Amiben kiemelkedő: Mások megtévesztése, félrevezetése, hazudozás.

Amiben rossz: Nem képes még mindig elrejteni a valós érzéseit.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Kedves Naplóm!
Ha azt mondom, hogy két pasi tetszik elhiszed nekem? Na jó, igazából az egyikkel együtt is vagyok, mármint úgy együtt. A másik csak mindenáron ágyba akar vinni, legalább is azt hiszem. A legjobb az egészben, hogy nem is emberek. Vámpírok! Nem gondoltad volna, hogy léteznek ezek a természetfeletti lények ugye? Először én sem hittem el. Jó viccnek tartottam, míg ki nem derült, hogy Bonnie boszorkány. És még sorolhatnám, hogy mennyi mindent nem tudsz. Na teljesen mindegy, egyenlőre az a legfontosabb, hogy Damon meggyógyuljon. Igen, újabb probléma, a kedves Damon Salvatorét megharapta egy vérfarkas, az említett titán egy vámpír, rájuk pedig a vérfarkas harapás halálos ítélet, és nem, nem akarok virágot venni! Egyenlőre fogalmam sincs, hogy Stefan mikor ér haza, de igazán siethetne, hiányzik, ám így Damonnal... Mikor csak ketten vagyunk... olyan más. Őszinte leszek hozzád Naplóm, féltem Damont, mi lesz ha az öccse nem ér vissza időben Klaus vérével? Már azon vagyok, hogy utána megyek, megkeresem, de közben tudom, hogy nem hagyhatom magára Damont. Patt helyzet. Míg a Salvatore testvérek nem jöttek Mystic Falls-ba addig olyan nyugodt életem volt, pillanatok alatt felborult minden. Azt hittem a nyugodt kis életem ilyen is marad, hát nem! Olyan gyorsan folytam bele ebbe a tündérmesébe, hogy már lehetetlen kikerülni belőle. Matt-hez is még annyi minden köt, legszívesebben elásnám magam, hogy ne okozzak mindenkinek ennyi gondot, de mégsem merem megtenni, az öcsémre akkor ki vigyázna? Kezdem azt érezni, hogy egyre több gond vesz minket körül, ez a folytonos talpalás Damon miatt, várni, hogy mikor jön el érte a "kaszás"... Nem akarom megélni, belegondolni is rossz, hogy Damonnak nagyobb baja legyen ebből. Persze próbálkozik adni a kemény legényt, ki más ha nem ő... Elgondolkodok néha, hogy fejbe verjem-e egy szívlapáttal vagy sem?! Majd kiderül, de ha továbbra is néz miközben naplót írok, esküszöm, hogy lepuffantom! Hiába mondom neki, hogy magánszféra, rám se bagózik, ez nem normális, na jó nem leszek ünneprontó, igazából jól esik, hogy figyel, néha próbálkozik, Ő már csak ilyen. De ha ennyire hajt rám, ennyire meg akar kapni, miért nem engedek neki? Legalább egy kicsit?! Ennyire Stefan centrikus lennék? Megesik. Majd kiderül, hogy mi lesz a jövőben, most még nem gondolkodom rajta. Viszont megyek, meg kell néznem, hogy épp mit tört össze a konyhában, szokás szerint remélem, még mindig csak egy whisky-s poharat... Mindjárt kiderül. Majd még úgy is írok Naplóm, kitartás... Nekem is kell, drukkolj!

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Utálom, hogy Damon csak úgy hazaküld, persze nem akarja, hogy lássam szenved, de ha nem vagyok mellette az meg engem érint rosszul. Képtelen vagyok sokáig távol lenni tőle, ez az egy éjszaka is... Hát nem aludtam túl sokat, ez meg is látszik a szemeimen, de még az arcomon is. Egy leheletnyi sminkkel próbálom eltüntetni a karikáimat a szemem alól, ám nem sok sikerrel, így az mellett döntök, hogy lefürdök. Miután párával fűszerezve kisétálok a fürdőből jobban érzem magam. Fekete mackó nadrágot, futó cipőt, egy trikót és a melegítő fölsőt veszem fel. Hajamat lófarokba kötöm, még szólok Jeremy-nek, hogy elmentem futni, előveszem az mp3-am, és ki is lépek a lakásból. Szeretem a reggeli edzéseket, legalább nézzek ki jól, és legyek fitt, ha már egész este nem aludtam, talán csak fél órát. Utam szinte ösztönösen a Salvatore kúria felé vezet, mint akit kergetnek úgy futok igazából odáig. Mikor a bejárat elé érek kifújom magam, kikapcsolom a zenét és lassan lenyomom a kilincset.
-Damon megjöttem!-nem szóltam hangosan tudom, hogy úgy is meghallja. A nappaliban levettem a melegítő felsőm és a kanapéra tettem, majd elindultam fel a fiú szobájába. Tudtam, hogy nem nagyon mozog, így csak ott lehet, ráparancsoltam, hogy nem jöhet ki onnan. Tehát ha nincs a nappaliban csak ott lehet. Lassan haladtam fel a lépcsőn, még mindig furcsa volt, hogy egyedül mászkálok a házban, holott már nem először járok erre. Megálltam a szoba ajtaja előtt, és mély levegőt vettem. Kinyitottam, és automatikusan léptem be, de a látvány megfagyasztott. Katherine ott ült Damon mellett az ágyon. Szemeim tágra nyíltak, és elfutott a méreg, durván fűszerezve a féltékenységgel.
-Te mit keresel itt?-tört ki belőlem rögtön az első mondat, és közelebb léptem az ágyhoz. Legszívesebben neki ugrottam volna a nőnek akinek sajnos, vagy nem, de a hasonmása vagyok.
-Semmi keresni valód itt, menj el!-intettem kezemmel az ajtó felé, miközben a másik ökölbe szorult, Damon biztonsága és nyugalma rám lett bízva.
-Ezért küldtél el ugye? Tudtad, hogy jön!-támadtam neki a másik vámpírnak, aki az ágyban feküdt, dühös pillantással mértem végig Damont, ahogy kezén Katherine keze pihent, remegve vettem a levegőt, nem hiszem el, hogy ez megtörténhet. Mély levegőt vettem, majd újabb húzásra szántam rá magam.
-Esetleg közös vacsorát terveztek? Mert akkor itt sem vagyok.-jelentettem ki, és gyanús mosoly jelent meg ajkamon, sosem tettem még ilyet, de most az ágy másik feléhez léptem, és a párna alól előhúztam egy kést. Igen tudom, hogy ott van én tettem oda, kihúztam a tartójából, és csuklómhoz emeltem.
-Gondolom potenciális kaja kellene, igazam van?-néztem ártatlanul a két vámpírra. Damon szokás szerint megállítana, Katherine reakciójára voltam kíváncsi.

♦ ♦ Play by - Nina Dobrev ♦ ♦