Katherine Pierce ~ ღ The evil vampire ღ

Általában mindenkit kihasználok vagy átverek, én így szeretek élni. Szinte senkivel nem vagyok kedves, és szeretek a pasikkal játszani. Egyetlen igaz szerelmem volt/van, Stefan Salvatore. Őt még mindig vissza akarom szerezni. Sőt, vissza is fogom. 537 éves vagyok, ezért erős és magabiztos. Imádom az emberi vért, sokszor ölök emiatt embereket. De néha csak azért ölöm meg őket, mert olyan kedvem van... Mindent megkapok, amit akarok, mert megszerzem bármi áron. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam magamról...

Átlagos magasságom van, nem vagyok sem magas, sem alacsony. Hajam sötét barna és én göndören szoktam hordani a hasonmásommal ellentétben. Bár ha azt akarom, hogy azt higgyék, hogy én vagyok Elena, akkor kivasalom. Nem szoktam kiöltözni csak különleges alkalmakkor. Nem vagyok kövér, szerintem az alakom pont jó.

1475. Október 15-én jöttem világra. A gyermekkoromról nem tudok mit mesélni, eltelt. 1490-ben gyermeket szültem, de házasságon kívül, ez törvénytelen volt akkoriban, így a családom elvette tőlem a gyermekemet és elküldtek Bulgáriából. Angliába mentem, ahol találkoztam Elijah Mikaelsonnal és a testvérével, Niklaus Mikaelsonnal. Jóban voltam velük, de aztán rájöttem, hogy mi a célja Klausnak. Velem akarta megtörni a hibrid átkot. Meg akart engem ölni, és én nem tudtam mit csinálni. Szerencsémre Trevor, akivel akkoriban ismerkedtem meg, megszöktetett. Azt mondta, menjek észak felé és ott lesz egy kis ház, ott biztonságban leszek. Hallgattam rá, mentem, amerre kellett, és meg is találtam a házat. Rose, a ház tulajdonosa, mikor megtudta, hogy ki elől bujkálok, nagyon ideges lett. Bezárt egy szobába, és azt mondta, hogy el fog vinni engem Klaushoz. Meg próbáltam megölni magam egy késsel, de Rose megitatott a vérével, így életben maradtam. Idő közben rájöttem, hogy ha megölöm magam, miközben vámpírvér van a szervezetemben, én is vámpír leszek. Ez vezetett ahhoz, hogy felakasztottam magam. Nem tudom mennyi idő után, de felébredtem, majd ittam embervért, és vámpír lett belőlem. Az éltemet azóta vámpírként élem. Klaus rájött arra, hogy belőlem is vámpír lett. 500 évig menekültem előle, mert meg akart ölni. 1492-ben megtalálta a családomat és meggyilkolta őket. Én tovább menekültem előle, szerettem élni és nem akartam olyan sorsra jutni, mint a szüleim. 1864-ben Mystic Fallsban kötöttem ki, ahol találkoztam a Salvatore fivérekkel. Nem tudtam dönteni, hogy kit válasszak közülük, ezért mind a kettővel szórakoztam egy kicsit. Egy este éppen Stefannal voltam és 'szórakoztunk', amikor megharaptam. A szervezetében vasfű volt, amit az apja adott neki, aki vadászott a vámpírokra. Elvittek engem és a többi vámpírt egy kriptába, amiről azt terjesztették, hogy elégették. De nem tették. Bezártak minket, és nem hagytak nekünk semmi vért, egy üres, koszos helyiségben voltunk sok évig. Egészen addig, míg Damon meg nem talált és kiszabadított onnan, a többi vámpírral együtt. Kiderült, hogy van egy hasonmásom és Stefan vele van együtt. Damon velem szeretett volna lenni, de én Stefant akartam visszaszerezni...
Nagy vonalakban ennyi lenne az én történetem...

Lassan, hangtalanul sétáltam a sötét erdőben, a fák között. Lépéseket hallottam a távolból, egyre erősebb hanggal. Egy fa mögé rejtőztem, így vártam az áldozatomat. Már olyan közel volt, hogy láttam az alakját, és mindenét. Egy harmincas éveiben járó férfi volt, telefonnal a kezében lépegetett előre. Vámpírsebességgel mögötte teremtem, majd megfogtam a két vállát és magam felé fordítottam.
- Nem biztonságos ilyenkor egyedül sétálni itt nem gondolod?- kérdeztem tőle. Ijedten bólintott egyet, majd nagyot nyelt. Tekintetem a nyakára tévedt, éreztem a vér illatát és ez megbolondított.
- Nem fogsz kiabálni, visítani, segítségért kiáltani. Nem fog fájni. -igéztem meg, majd éreztem, ahogy kinőnek az éles szemfogaim, szemem pirossá változik, tekintetem elsötétül. Megjelentek a szemem alatt azok a bizonyos fekete erek, majd az ijedt férfire néztem. A nyakához hajoltam, majd egy gyors mozdulattal a fogaimat a nyakába mélyesztettem. Elkezdtem inni a vérét, élveztem, ahogy az éltető vér végigcsúszik a torkomon és egyre erősebb leszek tőle. A férfi nyöszörgött, de meg sem szólalt, hiszen meg volt igézve. Egyre erősebben tartottam a már szinte élettelen testet, de még mindig táplálkoztam belőle. Az utolsó csepp vért is kiszívtam a nyakából, majd eltávolodtam a nyakától és a földre ejtettem a holttestet. Végignyaltam a fogaimat, és eltűntek a tépőfogaim, szemem újra barna színű lett. Letéptem a férfi pólójából egy darabot, majd azzal megtöröltem a számat. Tovább indultam az erdőben, nem foglalkozva a testtel, amit valószínűleg valaki ugyanitt fog találni. Kecses léptekkel mentem tovább az erdőben, új áldozatot keresve, mivel nem volt ennyi elég nekem...