♦JOSEPHINE "JOSIE" EMMALINE SUMMER ♦♦ ♦ 16-nak néz ki, egyébként 100 ♦ ♦ ♦ Bon Temps, 1914. január 6. ♦ ♦ ♦ Nő ♦ ♦ ♦ Vámpír ♦ ♦ ♦The Pretty Reckless♦ ♦♦ ♦JELLEM♦ ♦Fura egy lány ez a Josie, nagyon hangulatember. Olykor azzal is fel lehet húzni, hogy nem a becenevén szólítják. Alapjáraton két fajta ember lakozik benne: egy jó meg egy rossz. Ha az utóbbi érvényesül, akkor jobb menekülni, mert akit utol ér a haragja, az nagyon megbánja, azt is, hogy a világra mert jönni. Ha viszont úgy találja kedve, hogy jó fej legyen, akkor meg fogod kedvelni. Okos, nagyon sok mindent megélt, ezért is nehéz átverni, de aki megpróbálja, az bátornak mondhatja magát, ugyanis mindig kegyetlenül áll bosszút. Nem hajtja az, hogy másokat kihasználjon, teljesen normális, csak néha az indulatai vezérlik. Nehéz a közelébe kerülni, igazi titkolózó. Nem szeret másoknak megnyílni, óvatosan bánik minden szavával. Sokszor azért akar maga mellől elmarni valakit, mert biztonságosabbnak tartja. A bulikban mindig benne van, ilyenkor engedi, hogy a sötét énje irányítsa. Ha valaki mond neki valamit, vagy tiltja valamitől, rögtön az ellenkezőjét csinálja, mindig is a saját feje után ment.
♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦Mivel nem akarja, hogy bárki rájöjjön arra, hogy micsoda valójában, teljesen normálisan néz ki. Mindig odafigyel arra, hogy ne legyen túl sok, túl színes, túl feltűnő. Normálisnak akar látszani, ami többnyire sikerül is neki. A haját platinaszőkére festetni, amit hosszúra növesztve visel. Ritkán sminkel erősen, csak ha bulizni megy, de akkor nagyon kitesz magáért. Nem szereti a ok ékszert, fullasztónak találja, ezért azokat csak mértékkel viseli. Nagyon átlagosnak akar tűnni, de pont ez miatt szokták észrevenni, mert annyira nem akarja, hogy megtudják a titkát. Körül-belül 165 centi magas, vékony lány, telt idomokkal. Nőies alakja miatt sok férfi hever a lába előtt. Nem szereti a magassarkúkat hétköznap, r!bancosnak tartja őket. Csak is kizárólag buliban visel nagyon extrém ruhadarabokat.
♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦Nem nagyon vannak félelmei, mert tudja, hogy majdnem mindenkit legyőzhet. Talán csak a nála jóval idősebb vámpíroktól hunyászkodik meg.
A vadászatban, meg persze a vámpírdogokban, de ezek mellet a táncokban nagyon profi, a hajlékonysága miatt.
Nem a türelméről híres, ezért nem mennek neki azok a dolgok, amihez nagyon kell koncentrálni, s hosszú időbe telnek.
♦ ♦MÚLT♦ ♦El tudjátok képzelni a nemesi családokat gyönyörű ruhákban, ahogyan a bálteremben táncolnak? Persze, hogy el. Magatokat is bele tudnátok képzelni ebbe a világba? Naná. Az összes kislány ilyen életre vágyik, hercegnő akar lenni. Nos, én az voltam, s nem valami felemelő érzés. Hogy miért? Elmesélhetem.
Kicsi koromban én voltam apám meg anyám egyetlen gyöngyszeme, a gyönyörű kislány, akinek mindenki a csodájára járt. Nemesi családból származtam, ami azt illeti a kormányzó lánya voltam. Bon Tempsben ez volt a legnemesebb rang, királyként és királynőként tisztelték a kicsi város lakosai a szüleimet. Képletesen értve én voltam a hercegnő. Tejben-vajban fürösztöttek, szó szerint. Mindig az volt amit én akartam, ha éjszaka akartam kimenni a helyi lányokkal játszani, akkor megkaptam. El voltam kényeztetve, ezért nem is voltam ahhoz szokva, hogy ne kapjam meg amit akarok. Ahogy telt-múlt az idő, egyre idősebb lettem, már 16 éves voltam, s nem volt férjem. Ez akkoriban hatalmas szégyen volt, hiszen már anyának kellett volna lennem, normális esetben. Én nem találtam meg a megfelelőt, válogattam, egyik kérő se tetszett igazán. Az egyiknek hatalmas orra volt, a másiknak szőrös anyajegy volt az állán... egy nap apám elhatározta, hogy bált rendez, s akivel a legjobban élvezem a táncot, az lesz a férjem. Okos ember volt az én édesapám, ezért szervezte meg a dolgot úgy,m hogy ne legyen időm válogatni: állarcosbálként hirdette meg az eseményt. Persze én nem törődtem bele, állandóan ellenkeztem, de ez őt egy kissé se érdekelte. Le akartam lépni, de azt nem tehettem meg, mivel kicsit gyanús lenne a dolog. Hogy ki lett végül a férjem? Szerintem az a jobb kérdés, hogy ki lett volna. Hamarosan egy maszk nélküli férfi kért fel táncolni, akinek
arca tökéletes volt. Gyönyörű férfi. A szándékai már nem voltak azok. Feltűnés nélkül keringőzött ki velem a teremből, apámék észre se vették, hogy mi lett velem. Egy közeli erdőbe vitt, ahol a földre kényszerített, rám vetette magát, s átváltoztatott... vámpírrá...
Donaldnak hívták a vámpíromat. Azért rabolt el, s vitt magával, mert társra volt szüksége. Egy darabig gyűlöltem Donaldot azért, amit velem tett, de hamar beletörődtem a dologba. Már nem tudott érdekelni. Csak egy dolog éltetett: a vér. Az íze felrobbant a számban, csak többet, s többet akartam, nem számított, hogy mi volt, akiből lakmározhattam. Lehetett akár állat, akár ember, akár vámpír, én elkaptam mindet. Egyszer történt meg az a szerencsétlen eset, hogy pont Donaldot sikerült megölnöm. Egy évtizede voltunk együtt, de ő nem vigyázott rám, ezért annyira elvadultam, hogy őt is megöltem. Egy évtized nem hosszú idő, de én nagyon megszerettem a Donaldomat. Rendes volt velem, jól kijöttünk, erre megöltem. Ekkor döntöttem el, hogy meg kell tanulnom kontrollállni a vér iránti éhségemet. Nem nagyon voltam szerelmes az évek során, csak egyszer... egy halandó katonába.
Raziel volt a férfi neve, mindig kilógott a szállásukból, hogy velem talákozhasson. Vele ta
♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦(ez legyen minimum 200 szó lehet egy megtörtént esemény, vagy bármi hasonló, nem fogadunk el hozott példajátékot, tessék kicsit megmozgatni az agyatokat)
♦ ♦ Play by - XY(a sztár neve) ♦ ♦
Szer. Okt. 09, 2013 11:42 am by Vendég
