♦ Barbara Reiley ♦♦ ♦ 124, de 19-nek nézek ki ♦ ♦ ♦ 1889. 04. 18. Mystic Falls ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Vámpír ♦ ♦ ♦Miss Beauty♦ ♦♦ ♦JELLEM♦ ♦Azt hiszem, teljes mértékben kijelenthetem, hogy egy örökké vidám személyiség vagyok. Nem sokan láttak még sírni, vagy szomorkodni.
Az emberek első látásra csöndesnek titulálhatnak. Talán az is vagyok néha - az idegenek között nem tudok annyira feloldódni, mint a legjobb barátaim között. Ha adott egy ismeretlen társaság, vagy ember (esetleg vámpír, vérfarkas, vagy bármi egyéb...) valószínűleg nem tudok úgy elbeszélgetni, elnevetgélni vele, mint egy olyan személlyel, akit már közelebb engedtem magamhoz. Kivéve, ha kifejezetten közel szeretnék kerülni a bizonyos személyhez.
Általában túl ragaszkodó vagyok. Ha valakit megszeretek - legyen az barát, barátnő, bárki egyéb - nagyon nehezen válok el tőle. Sokszor féltékenykedek is, amit páran sokallnak, pedig én ezzel csak azt akarom - khm, néha akaratlanul is ezt teszem... - kimutatni, mennyire szeretem őket és milyen fontosak nekem.
Ha azt kérdezitek, bulizós, vagy otthonülős típus vagyok-e, azt mondom, mindkettő. Sokszor járok el bulikba, élvezem is, viszont imádok órákig csak olvasni. Tényleg.
Hihetetlenül állatbarát vagyok, fajom ellenére.
♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦Hosszú, barna hajam göndören omlik a vállamra, néhanapján kivasalom.
Világító kék szemeimmel, kislányos angyalisággal megáldott arcommal bárkit leveszek a lábáról. Éppen ezért szinte mindig van valakim; ezért is csodálkoznak az emberek azon, hogy jelenleg nincs...
Általában csőfarmert viselek egy testemhez simuló egyszerű, vagy hosszított felsővel párosítva. Természetesen tudom, hogy mi áll jól és mi nem, így hát gyakran öltözök partikra vagy randira szexisen is.
Kiegészítőket gyakran viselek. Legtöbbször karkötőt; szinte minden nap van rajtam legalább egy. Leginkább a lógósakat kedvelem, de bármilyen jöhet. Nyakláncokat is gyakran hordok, általában hosszan lelógót. Fülemben 3 pár lyuk van; mind a hatban kis fehér gömböcskék díszelegnek általában, legfölül a legnagyobb, a legalsóban pedig egy egész kicsi.
Rengeteg sál is található ruhatáramban, kedvencem egy sötétkék színű, amin fehér csillagok vannak.
Smink mindig van rajtam, ha más nem, akkor egy szemceruza és szempillaspirál kombináció, de legtöbbször ezt natúr, barnás vagy barackos árnyalatú szemhéjpúderrel tetőzöm.
♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦Mitől fél: Végleges egyedüllét - Rájönnek, hogy vámpír vagyok
Amiben kiemelkedő: Emberek feltűnésmentes "levadászása" - csábítás - rajzolás - lovaglás - ügyesen tudok hazudni - titoktartás
Amiben rossz: Éneklés
♦ ♦MÚLT♦ ♦1889-ben jöttem a napvilágra egy szivárványos délelőtt. A szeszélyes áprilisi hónapban ugyanis szemerkélt az eső, de hét ágra sütött a nap.
A születésem zökkenésmentesen zajlott. Apám is jelen volt a szülésnél. Nagyon örültek nekem, mindig is egy kislányt szerettek volna, de sosem gondolták volna, hogy ilyen gyönyörű gyermekük lesz.
A családom mindig is elég gazdag volt. Apámnak sok földje volt, amiből gazdálkodni tudott.
A gyermekkorom alatt mindent megkaptam, amit szerettem volna. Ha nem, azt tudtam, hogy azért, mert a szüleimnek nincs lehetőségük arra, hogy megadják nekem, éppen ezért nem is sokat nyávogtam érte.
14 éves koromban ért az első nagyobb csapás: édesanyámat, Marilyn Reiley-t szétmarcangolta egy farkas. Mindig is imádta a természetet és annak adottságait, épp egy téli, késő esti sétán volt, amikor az eset megtörtént. Vártuk haza, de nem jött.
Napokig csak sírtam, apám is teljesen el volt keseredve, aki egy év gyász után besokallt, nem tudta elviselni, hogy felesége nincs többé, és egy késsel hasba szúrta magát. Nem értem, miért, hiszen ott voltam neki én; de ezek szerint nem voltam neki elég. Jobban oda kellett volna figyelnem rá, láthattam volna rajta, hogy apámmal egyáltalán semmi nincs rendben, bár akkor sem tehettem volna semmit 15 évesen.
Egészen 17 éves koromig mindenkitől elzárkóztam szüleim halála miatt. A tinédzserkorom egy részét magányosan töltöttem, sokszor loptam is, de érdekes módon egyszer sem kaptak el. Ekkor viszont rám talált az első szerelem.
Furcsa módon én is szinte első látásra beleszerettem a férfiba. Harrynek hívták, és bár nyolc évvel idősebb volt nálam, imádtuk egymást. Megadott nekem mindent, amire vágytam, ezért apára emlékeztetett, és aggódott értem, ahogy anya tette, így ő is eszembe jutott róla. Fél év után összeházasodtunk, és végre nem néztek rám annyira szúrós szemmel azért, amiért eddig még nem volt párom.
Két évig boldogan éltünk, utazgattunk, bejártuk a világot, szinte sehol sem állapodtunk meg hosszabb ideig.
Aztán Harry egyik napról a másikra eltűnt. Köddé vált. Épp Angliában éltünk. Reggel, amikor felkeltem a közös ágyunkból, ő már nem volt ott. Azt hittem, csak el kellett mennie valahova sürgősen és majd jön, de nem így lett. Hónapokig vártam és vártam, már-már betegesen. Újra depressziós lettem, nem akartam elhinni, hogy velem mindig csak ilyen rossz dolgok történnek, amikor kaptam egy igen érdekes levelet. Már ezt is épp dobtam volna ki a szemetesbe, ahogy mindegyikkel tettem, amikor megláttam a feladó nevét: Harry Hewitt. Gyorsan kibontottam a levelet, remegő kezekkel. És akkor rájöttem mindenre. Minden, amit mesének képzeltem, igazivá, élővé vált. Harry azt írta a levélben, hogy azért hagyott el, mert nem tudta tovább visszafogni a vágyait - a vérem után. És én elhittem Harrynek, hogy ő vámpír. Mindig is elhittem neki mindent, sosem hazudott nekem, így az sem volt kétséges, hogy tudjam, igazat mond.
Leírta a pontos tartózkodási helyét is, arra az esetre, ha meg szeretném látogatni, de figyelmeztetett, hogy csak abban az esetben maradhatok vele, ha én is átváltozom, különben veszélynek lennék kitéve. Természetesen azonnal oda akartam menni és nem is akadályozott ebben semmi, hiszen - óriási meglepetésemre - Harry Angliában élt, alig 100 km-re tőlem! Nem is tudom, miért nem találkoztam vele sehol. Talán, mert szinte mindig otthon ültem. . . Nem érdekes. Semmi sem volt érdekesebb ennél. Vonatra ültem és 3 óra után már a szerelmem karjaiban voltam.
♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦(ez legyen minimum 200 szó lehet egy megtörtént esemény, vagy bármi hasonló, nem fogadunk el hozott példajátékot, tessék kicsit megmozgatni az agyatokat)
♦ ♦ Play by - Palvin Barbara ♦ ♦
Szer. Okt. 09, 2013 11:42 am by Vendég
